Testamentum – készülő TV film
Forgatókönyv: Surányi András
Producer: Dr. Nagy Endre
– szinopszis –
Filmünk New Yorkban és két idősíkon játszódik: napjainkban és a negyvenes évek első felében.
Sztojkovics, az extravagáns művész és színházi rendező új lakásba költözik, az épület évtizedeken keresztül egy agg művészeket pártoló alapítvány tulajdonában volt. Beköltözése után a férfi egy elfalazott helyiségre bukkan a lakásban. Miután kíváncsiságtól hajtva áttöri a falat egy hetven éve érintetlenül hagyott fotós-műteremre talál, ahol megtalálja a lakás régi tulajdonosa Paul Alter feleségének, Miminek a naplóját. Sztojkovics olvasni kezdi a naplót, Mimi története megelevenedik.
A filmben kizárólag „Mesternek” nevezett magyar zeneszerző (Bartók) és felesége, Gitta, megérkeznek az Egyesült Államokba, ahol emigránsok ezreivel együtt karanténba zárja őket a hatóság; az USA az enyhe paranoia jeleit mutatja, a Bevándorlási Hivatal gyanakodva tekint minden migránsra. A kellemetlen helyzetből a Mimi társaságában érkező Paul menti ki a párost; Paul a Mester amerikai impresszáriója, Mimi a szárnyait bontogató tehetséges fotós. Mindketten nagy rajongói a Mesternek, aki a kortárs zene legnagyobb élő alakja, valóságos világsztár.
Paul egy otthonosan berendezett lakásban helyezi el a házaspárt. Hangsúlyozza, hogy a Mesternek szerzett állást a Columbia Egyetemen, illetve egész évre szóló koncertkörutat is szervezett számukra; a Mester mindig együtt lép fel Gittával, aki nem csak felesége és tanítványa, hanem múzsája is egyben.
Paul egy partit rendez a lakásán a Mester tiszteletére. A Mester nem érzi jól magát, ennek nem annyira fizikai mint inkább szellemi okai vannak, szinte menekül az általa dekadensnek tartott társaság elől, bolyongani kezd a házban és rábukkan Mimi fotós műtermére, arra helyiségre, amit Sztojkovics fog felfedezni hetven évvel később. Mimi és a Mester első négyszemközt zajló beszélgetése megalapozza későbbi kapcsolatukat; problémáik különbözőek (Mimi egy rossz házasság csapdájában vergődik, a Mester kiszolgáltatottnak érzi a helyzetét), közös vonásuk a létbizonytalanság; a két művész azonnal megtalálja a közös kapcsolódási pontokat. Ez egyikük partnerénél sem arat tetszést. Paul megítélése szerint a szenzitív felesége fölöslegesen terheli a Mestert a szokott bolondságaival, Gitta pedig a leendő vetélytársnőt látja a fiatal nőben. A parti után Paul világosan kifejti Miminek, hogy őt egy pillanatig sem érdekli a Mester lelkivilága, kizárólag azt tartja szem előtt, hogy a koncertkörút bevétele mennyit hoz majd a konyhára.
A Sztojkovics fémjelezte közjátékban a férfi egy modern, zenés-táncos darab feldolgozására készül a Brodway egyik színházában. (a színpadra állítandó mű Bartók Csodálatos mandarinja). Ahogy Mimi naplóján keresztül kibontakozik előtte a nő és a Mester egyre bensőségesebb kapcsolata, úgy értékeli át magában fokozatosan a Csodálatos mandarin művészi üzenetét.
Hónapok telnek el, a Mester turnéja teljes kudarc, a koncertekre alig lehet eladni a jegyeket, a Mester és Gitta szinte üres padsorok előtt játszanak. Paul egyre nehezebben viseli a kudarcot, ideges Mimivel kiabál, aki egyre magányosabbnak érzi magát Paul mellett és hosszú hónapok után először felkeresi a Mestert a Columbián. Újabb találkozásuk egy „titkos” Mester és Tanítvány kapcsolat kezdete. Mimi éppen azokat az értékeket fedezi fel az idős férfiban, melyek hiányát szenvedi Paulban. A Mester egy hozzá hasonlóan érzékeny műszer, ami nem csak a háború sújtotta világ, hanem a szűkebb környezete rezdüléseire is reagál.
Paulnak határozott elképzelései vannak, hogy lehet a Mestert befuttatni Amerikában, de a terv kivitelezése megakad a Mester ellenállása miatt. A honvágytól gyötört férfit nem érdekli Amerika, az újabb koncertek, a lemezeladások, kizárólag az alkotásra koncentrál; egy új darabon dolgozik, melynek az Európai requiem címet adja. Meggyőződése szerint az európai kultúra, a nyugati világszemlélet hanyatlik, a világ apokaliptikus állapotban van, a művészet helyére a tömegkultúra lép és a kultúrát felváltja a civilizáció.
Miután Paul számára világos lesz, hogy a Mester fölött nincs többé hatalma, taktikát vált és rábeszélés, meggyőzés helyett drasztikusabb eszközökhöz nyúl. Felmondja a házaspár bérleményét és Mimit eltiltja a Mestertől. Pault a hitelezői szorongatják, a Mester sikerének köszönhető bevételekből akarta rendezni a kifizetetlen váltóit, de terve kudarcba fullad a férfi passzivitása miatt. Paulnak a fokozódó dühkitöréseivel csak annyit sikerül elérnie, hogy Mimi és a Mester kapcsolata titokban folytatódik…
Sztojkovics leállítja a darab próbáit és azt magyarázza Williamnak, az igazgatónak, hogy az egész koncepciója hibás volt, újra kell gondolnia az egészet, ugyanis megvilágosodott. A darab nem egy kínai meggyilkolásáról szól, hanem a kultúra pusztulásáról! Nem érdekli, hogy napokon belül nyakukon premier és jönnek a nézők. Ugyanis nem érdeklik a nézők, ez Színház! Ha egyetlen nézője sincs a darab, akkor is darab marad, mert Isten tud róla a szívében, a többi nem érdekes, csak por és hamu! És nem érdekli a gázsi sem, William szórja a pénzt a Hudsonba! Sztojkovicsot kis híján kirúgják, de ez sem érdekli. Ami igazán érdekli az Mimi és a Mester kibontakozó kapcsolata és a zeneszerzőnek az életről és művészetről alkotott filozófiája, amit a Csodálatos mandarinban vélt felfedezni.
1943 farsangján a Mester kínai mandarinnak öltözik, Mimi pedig könnyűvérű nőként kokettál vele. Gitta nevet, Paul dühöng. A farsangi mulatság botrányba fullad Paul miatt, a férfi dühét fokozza, hogy Mimi életében először nem tölti otthon az éjszakát hanem a Mester új bérlakásában talál menedéket. Az erővonalak most már letisztultak. Pault emészti az ok nélküli féltékenység, Gitta pedig felismeri Mimiben az új múzsát, aki alkotásra serkenti a férjét. Gitta olyan döntést hoz, ami mindannyiuk sorsát befolyásolja. Úgy dönt Bostonba utazik és elfogad egy kecsegtető állásajánlatot. Nem kívánja, hogy a férje vele tartson, a Mesternek itt van a Columbia… és Mimi, aki tökéletesen pótolja őt. A Mester és Mimi tiltakozik, de Gitta hajthatatlan.
Gitta elutazását a Mester rosszulléte hátráltatja. A férfi kórházba kerül, orvosa szerint a tünetek pszichoszomatikusak, a betegnek pihenésre van szüksége. Gitta másképp gondolja. A férjének nem a szó szerint értelmezett pihenés kell, hanem alkotói nyugalom. A Mester először beszél a közelgő haláláról, melynek semmi köze a stresszhez vagy a szekréciós mirigyek működéséhez: azért haldoklik, mert a világgal együtt akar sírba szállni. Az Európai requiem nem lassítja a folyamatot hanem betetőzi azt. Gitta szerint az alkotói nyugalmat Mimin kívül egyetlen ember sem tudja biztosítani a Mester számára. Összepakol és elmegy Bostonba.
Sztojkovics nagy sikert arat a Csodálatos mandarinjával, de már ugyanúgy nem érdekli a közönség és a kritikusok pozitív reakciója, ahogy a Mestert. Lelép a premier utáni partiról, az éjszakai New Yorkban bolyong, hosszan elidőz a WTC romjaira épült emlékműnél. A beidézett kakofonikus Bartók-zene vele együtt siratja a civilizációt. Sztojkovics kezében Mimi naplója, amit a nő egy pont után nem írt tovább.
Ez a pont akkor következik be, mikor a realitásérzékét elveszített Paul fizikailag bántalmazza Mimit, majd bemegy a kórházba, hogy beolvasson a lét és nemlét határán lebegő Mesternek. Paul akciója totális kudarc. Nem egy haldokló zeneszerző fekszik előtte, hanem a Művész, aki az univerzum teljes támogatását élvezve halad a netto halhatatlanság felé. Mikor Paul végre megérti, hogy ki ez a férfi, és hogy a felesége, akit egész életében félreismert, miért ragaszkodik hozzá, és tudván, hogy anyagilag tönkrement, az egyetlen épkézláb megoldást választja: hazamegy és főbe lövi magát.
A Mestert már csak az Európai requiem megalkotása tartja életben és Mimi tudja ezt. Megszökteti a férfit a kórházból és abba a New Jersey-i házba viszi, ahol gyermekkorát töltötte. A ház a béke és nyugalom szigetet, az elhagyott haza, az elveszített gyökerek szimbóluma. Mimi és a Mester együttléte túlmutat a szexualitáson: a Művész és a Múzsa sorsának beteljesülése. A Mester meghal, a Mű megmarad.
Mimi rendelkezik a hagyatékról. Egy korszak lezárult az életében. Befalaztatja a műtermét, Paul házát egy Alapítvány tulajdonába adja.
New Jersey napjainkban. A Mester meghalt tehát, de a Mű megmaradt… A Mesterré alakult Sztojkovics az Európai requiem partitúrája után kutat a romos házban. Még van remény, a kultúra még nem halott.
Éjszaka van. Sztojkovics magányosan játszik a színpadon álló zongorán. Valaki lekapcsolja a villanyt, a nézőtér fokozatosan sötétségbe borul a színpaddal együtt. A sötétben még szól Bartók muzsikája, Sztojkovics hangját halljuk: – Még nem mentem el! Még itt vagyok!